II.évad 15.Rész /♥/

Halihó!

Végre meghoztam ezt a részt is..

Remélem tetszeni fog!

Minden erőmet beleadtam, így hát véleményem szerint nem lett vészes..

Jó olvasást!
UI. Bocsánat, hogy rövid lett..

-------------------------------

Hetek múlva

Várni azt, hogy végre megszülessen a  gyermeked, az egy harc..Egy harc, az idő és közted..

A kórház folyosóján toporogtam, nem bírtam egy helyben nyugodtan ülni, nem bírtam várni..Izgultam a szerelmem miatt, és a gyermekem miatt..

- Zayn! Nyugodj meg! - ült le mellém Jessie anyukája, s próbált együtt érző lenni.
- De egyszerűen féltem Őket! - sóhajtottam, s ökölbe szorítottam a kezemet.
- Szerinted én nem?! - nézett a szemembe Christina. - Zayn..- nevetett fel kínosan. - Mi szinte ugyanazt érezzük, csak máshogy..Én a lányomért és az unokámért aggódok, te pedig a barátnődért és a gyermekedért..! - simított végig a karomon Christie, s egy biztató mosolyt küldött felém..Amiket Ő mondott, abba mind igaza volt..Féltem magamnak bevallani azt, hogy Jessie nem csak nekem fontos..Hanem másnak is..
- Igazad van! - sóhajtottam, és egy "köszönöm" mosolyt vetettem Christina felé. - Olyan furcsa érzés, hogy Jess nem csak az enyém...- gondolkoztam el.
- Jaj, Zayn..Fiatal koromba én is ezt éreztem..- nevetett fel. - Egyet mondok neked, Jess csak akkor lesz a tied, ha megosztozol rajta..Az egyik fele a szerelméé a másik pedig a csáládjáé...- mosolygott Christie, s megsimogatta a vállamat, majd vártunk..Vártunk, és vártunk..csak vártunk..
S, egyszer csak egy ajtó csapódást hallottunk..
- Doktor úr! Hogy van Jess? - álltam fel, s egyenest Mr.Diamond felé siettem.
- Először is nyugodjon meg Mr.Malik! - mosolygott rám a doktor. -  A barátnője egy gyönyörű kislánynak adott életet, s mindketten egészségesek! 
- Bemehetnék hozzá?! - örömömben már szinte sírva mondtam ki ezeket a szavakat.
- Természetesen! 
- Köszönöm! Chritie..- szóltam Jess anyukájának, Ő felém figyelt és egyből oda jött.
- Mondjad! Héj, várj látom rajtad! Zayn menj be és élvezd az apaságot, ne aggódj! - ölelt át, s szinte belökött az ajtón. 
Mikor megláttam Jesst és a gyermekünket akkor elöntött az az érzés..Az az érzés ami az apaság érzése..Apa lettem..kimondhatom..Apa vagyok.
- Zayn! - nézett rám sírva Jess. - Én..én nem tudok mit mondani..- szipogott. - A szeme a tied! - bólogatott, s a kezembe adta a kislányunkat. 
- A mosolya pedig a tied! - néztem rá Jessre..A baba, egyszerűen gyönyörű volt..Jézusom, ilyenkor lehet ezt mondani?! Hát remélem..Gyönyörű volt..Éreztem, hogy tiszta anyja fog lenni..
- Zayn! - ölelt át sírva Jess..- Anya vagyok...- szipogott, s egy apró csókot lehelt az ajkaimra.
- Én pedig apa! - öleltem át, s küszködtem az öröm könnyeimmel..