II.évad 10.Rész

Sziasztok! Nagy nehezen ezt e részt is megírtam..Csak, hogy tudjátok, úgy álmodtam meg a felét! Szóval most mondhatjuk könnyen is vagyok, mert csak az emlékezetemet kell felhasználnom..Ebbe a részbe lehet nem az lesz amire vártatok, de hát meglepetés az aztán tuti lesz!Jó olvasást! xoxo Vivi.

 Mostanában elég kevésszer lettem rosszul hála istennek, anyát rá tudtam beszélni, hogy ne menjünk el orvoshoz, azzal az ígérettel, hogy "egyből szólok, ha rosszabb lesz a helyzet"
Épp a laptoppal ültem a fotelba mikor kopogott valaki a szoba ajtómon, nem tudtam ki lehet, csak egy dologba reménykedtem, hogy nem Zayn. Felálltam, s kinyitott az ajtót, de ott egy nagyon, de nagyon nem várt személy állt, őszintén legszívesebben egyből rácsaptam volna az ajtót, vagyis hát előtte inkább megtéptem volna..
- Szia Jess! - hajtotta le a fejét..
- Perrie?! Te mi a francot keresel itt?! - kérdeztem tőle flegmán.
- Elmondani, hogy pontosan mi is történt 2 hete! És bocsánatot szeretnék kérni, bár tudom, hogy nem használ...
- Jó, mond el, a te szemszögedet is, ezt megengedem, de siess! - beengedtem  a szobámba, Ő pedig leült az ágyam szélére. - Kezdheted! 
- Hát szóval..Zaynnel az egyik Bradfordi kávézóba találkoztam, épp a klipünkhöz vettünk fel részleteket. Nekem épp szünetem volt és gondoltam bemegyek a cappuccinora mikor megláttam őt a pultnál..Gondoltam megmagyarázom neki a Charlies ügyet.- sóhajtott Perrie. - És hát végül, annyira feltöltött a bosszú, hogy hát felvittem az ideiglenes forgatói lakásunkba..Ott elkezdtünk inni, és hát Én el..elkezdtem csókolgatni, amit Ő először ellenzett, de aztán végül belement és megtörtént...Lefeküdtünk. Mikor azt hiszem Zayn "észbe kapott" akkor egyből felöltözött és a kocsijához sietett én követtem Őt és, hát egy csókot adtam neki, és akkor kapott le minket a fotós, Ő beült a kocsiba és Én is követtem, de a bejáratnál egyből kirakott és elhajtott...És Jess, az egész azért történt, mert én leitattam..Sajnálóm..! - hajtotta le a fejét a lány, s közbe a könnyeit tartotta vissza. - És azt is sajnálóm, amit tettem veled..Parisba..Igen én voltam a híres "P." és hát akkor is a bosszú vágy vezérelt engem..Sajnálóm Jess, sajnálom..Ha nekem nem legalább Zaynnek bocsáss meg! - ejtette ki a szavakat a száján. s közbe mély bűntudatba szenvedett.
- Perrie...Én köszönöm, hogy ezeket elmondtad nekem, de ezeket már tudtam..! - a lány hirtelen felemelte a fejét és rám nézett. - Zayn már elmondta! És ezeket a te szádból még jobb volt hallani, mivel te is éreztetted velem, hogy fő részt a te hibád volt az egész..Én megbocsájtok, mivel nagy bátorság volt ide jönni, és elmondani ezeket nekem! Köszönöm, hogy elmondtam, hogy mi is történt akkor..!De azért azt Zaynnek nem tudom megbocsájtani, hogy háromszor megcsalt..Neked megbocsájtok, de neki nem!  - néztem a lány szemébe amibe hirtelen meglepödöttséget láttam. - Igen, háromszor! - mondtam, mielőtt rákérdezett volna.
- Ezt én nem is tudtam..! Jézusom, mekkora tapló! - állt fel Perrie és elkezdett fel-alá sétálni.
- Igen, tudom! És gondolom, ezt te is tudod, mert valakitől tudom, hogy téged is megcsalt párszor..- sóhajtottam.
- Igen, ez igaz! Jess, én..akkor komolyan megbocsáttassz?! Istenem köszönöm..! - ugrott a nyakamba, sírva Perrie.
- Igen..Megbocsájtok! Mivel az érzelmeknek nem lehet parancsolni..! Szerintem, kezdjük újra...Jessi Hiltson! - nyújtottam a kezemet.
- Perrie Edwards, szólíts csak Pezznek! - mosolygott.
- Rendben, te meg Jessnek, Jessinek, Jessicanak..aminek akarsz! - nevettem.
- Oké, Jess! Öhm, nincs kedved elmenni a Little Mix házba? - mosolygott.
- De van! Felőlem mehetünk is...
- Oké! Szólsz anyukádnak?! 
- Már nem kell, csak gondoltam felnézek rátok..Kicsim nyugodtam menj el Perrievel, de sötétedésre gyere haza! - lépett be a szobába anya../remélem az egész beszélgetést nem hallotta./
- Oké, majd haza hozom! - mosolygott Pezz, majd megfogta a kezemet és lefutott velem a földszintre, majd onnan megint csak elfutott velem az autójáig.
- Te aztán szeretsz futni! - nevettem.
- Haha! - nevetett Ő is, majd beindította a motort és az LM ház felé vette az irányt.

*********

- Azta, marha szép ez a ház! - esett le az állam, majdnem szó szerint.

- Köszönöm! Gyere bemutatlak a lányoknak! - mondta, s bementünk egy hatalmas fehér ajtón, a hatalmas és gyönyörű házba.- Lányok! - kiáltott Perrie, s lassan oda sétált három lány. - Lányok, Ő itt Jessie Hiltson,e gy kedves és jó fej lány! - mutatott be engemet a lányok pedig végig mértek, majd megszólaltak.

- Szia, én Jade Thirlwall vagyok, örülök, hogy megismerhetlek! - adott egy-egy puszit az említett személy.

- Szia, Leigh-Anne Pinnock vagyok, szólíts csak Leigh-nek..!- mosolygott, s adott egy-egy puszit a göndör hajú lány.

- Szia, Jesy Nelson vagyok, a név rokonod..Örülök! - ölelt meg, s Ő is adott egy-egy puszit, majd rám mosolygott és leült a kanapéra.

- Hát köszönöm, ezt a kedves fogadtatást..! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket! - mosolyogtam a három lányra, majd Pezzre néztem.

- Mihez lenne kedvetek?! - állt fel Jade.

- Szerintem nézzünk filmet..?! - nevetett Leigh.

- Oké, nekem az jó! - mosolygott Jesy, mi Perrievel csak egy "nekünk is" bólogatást csináltunk és mi is helyet foglaltunk a a fehér garnitúrán.  

*********

- Ne...Jaj, nem tudom hova raktam a piros körömlakkot..! - futott ide-oda Leigh.

- Nyugi, nekem jó a lila is! - nevettem.
- Á megvan! - futott ki a keresett tárggyal a konyhából(?).
- Huh, oké! - nevettem.
- Na tetszik a körmöd?! - kérdezték a lányok mikor végeztek a "művükkel".
- Huh, tök szép..Mi van?! Nektek másodállásotok a köröm festés?
- Nem.. - mondta komolyan Jade, de aztán elnevette magát.
Egyszer csak megint éreztem a hasamba azt az érzést..A szám elé tettem a kezemet és kifutottam a mosóba, a lányok mind ilyedten jöttek utánam..Ilyedten néztek rám mikor elkezdtem sírni, igen sírni kezdtem, mivel éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. 
- Jézusom, Jess ez mióta tart?! - ült le mellém Jesy.
- Nem rég óta..! 
- És csak hánysz? - kérdezte suttogva Pezz.
- Nem éhes vagyok mindig, görcsöl a hasam..Meg..meg..
- Ennyi elég! - ült le mellém Leigh. - Jess, te terhes vagy! - sóhajtott, én ennél a mondatnál ledermedtem.