II.évad 9.Rész

Sziasztok! Kicsit késve, de meghoztam ezt a részt is!

Hogy eddig mért nem hoztam?! Mert ihlet hiányom volt és sajnos nem voltam itthon! De hát most már hagylak titeket olvasni!

Jó olvasást! xoxo Vivi.

 

Anyukám aggódva futott utánam a mosdóba, én a WC felé hajoltam és hát mondjuk úgy, hogy kiadtam magamból az az napi táplálékomat. 

- Jézusom, drágám! - segített fel a földről anya, és a mosdó kagylóhoz vezetett. Én hideg vízzel megmostam az arcomat és természetesen a fogamat is, anyu ezt türelmesen megvárta és végül adott egy törölközőt. Én egy sóhajtás mellett leültem a kád szélére és csak néztem magam elé.

- Jól vagy?! - simított végig az arcomon anya.

- Nem..- bújtam anya szorításába, és türelmesen vártam a további kérdésekig.

- De mióta van ez?! 

- Hát most először! Reggel már elég rosszul voltam görcsölt a hasam és hát a fejem is fájt..

- Lehet, hogy megjön a havi bajod..!

- Így is késik már 2 napja! - sóhajtottam megint.

- Nyugodj meg! Most feküdj le, én viszek neked fel egy kis teát és egy kis kekszet! - segített fel az "ülőhelyemről" anya, és felkísért a szobámba.

- Ancikám..Hoznál egy szendvicset is? - kérdeztem kölyökkutya szemekkel.

- Hohoho..Most ennyire kajás vagy?! Nem hozok kicsim, mert az is kihányod..! - nézett rám azzal az "Értsd meg!" nézéssel anya.

- Igaz! - sóhajtottam. "Nem értem, hogy mi bajom van! Lehet, hogy tényleg megjön a havi bajom, de akkor mért hányok?!" - merültem el a gondolataimba, amikből anya "ébresztett" fel.

- Itt van egy kis keksz, és a forró teád! - nyújtotta át a bögrét anya, a kekszet pedig lerakta mellém.

- Köszönöm! - küldtem egy hálálkodó mosolyt és elkezdtem a teámat kortyolgatni.

- Ugyan! Még kell valami?! 

- Nem köszönöm! Azt hiszem egy kicsit megpróbálok aludni! - mosolyogtam, anya egy puszit nyomott az arcomra és kiment a szobámból, én pedig lassacskán elaludtam.

" - Hé Jess, vigyázz..Elvesztetted! - sutogta egy női hang.

- Mi?! Kit vesztettem el?! - kérdeztem és körbe-körbe forogtam. 

- Hát Zaynt! - nevette el magát a titokzatos személy. 

- Ki vagy te?! - kiabáltam. 

- Az akibe a legjobban megbíztál..Hahahahahaha. 

- Nem..nem tőlem Zaynt senki sem veheti el.nem! - sírtam és elkezdtem futni." S egyszer csak minden eltűnt és a szobámba ébredtem. Sírtam és csak sírtam, nem tudtam felfogni ezt a furcsa álmot..

- Drágám! Baj van?! - futott be a szobámba aggódva anyu.

- Csak rosszat álmodtam! - suttogtam. 

- Pssz. Semmi baj, csak egy álom volt! - ölelt át szorosan az a személy akit mindenkinél jobban szeretek.

Anyu karjaiba hamarosan elaludtam..